A frissítő és gyógyító fürdés módja, helyszíne, az alkalmazott kezelések és receptúrák évezredek alatt alig változtak, a hagyományos kínai orvoslás a balneológiát napjainkban is eredményesen alkalmazza a test és a lélek harmonikus táplálására, gyógyítására.
| A kínai balneológia vagy más néven kínai gyógyfürdőtan az európai hagyományokhoz hasonlóan a gyógyító vizekkel és a gyógyító fürdőzéssel foglalkozó tudomány. A hidrotherápia, azaz a vízgyógyászat eszközei jelentős mértékben nem térnek el az Európában alkalmazott gyógymódoktól, a kínai hidrotherápia is a fürdővíz hőmérsékletét, a víz nyomását, felhajtóerejét használja fel a szervezet gyógyítására. |
|
A vízben oldott állapotban megtalálható anyagok tekintetében azonban jelentős eltérések mutatkoznak a nyugati és a keleti fürdőkultúrák között. A hagyományos kínai balneotherápia a vízben lévő növényi és ásványi eredetű anyagok, a különféle masszák, iszapfélék több ezer éves orvosi tudásra épülő felhasználásával foglalkozik. A kínai gyógyfürdő helyeken nem csak a gyógyító fürdővizek, hanem száraz és nedves iszapkezelések, ivókúrák, inhalálást szolgáló therápiák, gyógymasszázs, (mechanotherápia), akupunktúra, valamint a diéta, azaz étrendi gyógykezelések is az egészség hosszú távú megőrzését, a betegségek megelőzését, a betegek gyógyítását szolgálják. A gyógynövények elválaszthatatlan elemei voltak a mindennapi életnek, a táplálkozási szokásoknak, innen származik a kínai orvoslás egyik fontos alapelve: „legyen életed az orvosságod” – azaz az életünk minden részében, napszakában fogyasszunk olyan ételeket, italokat, amelyek magukban hordozzák az egészség megőrzését, az esetlegesen bekövetkező betegségekkel szembeni gyógyulást.
Mindenkinek magának kell odafigyelnie a testi, szellemi és lelki állapotára. Az életmódot, az étkezést, a pihenést, a test és a lélek rekreációját úgy megválasztani, hogy a betegségek megelőzhetők legyenek, illetve a kezdeti betegségeket tudatosan gyógyítani lehessen a tudatos életmód megválasztásával.
Ebből fakad a kínai természetgyógyászat másik örök érvényű megállapítása, amely szerint: „mindenki önmagának a legjobb orvosa”.
| Az 5 évezredes múltra visszavezethető tradicionális kínai gyógyászat által összegyűjtött közel 4000 gyógynövényből napjainkban nem egészen 200 növényt használunk gyógyításra, a szépség és egészség megőrzésére, illetve az immunrendszerünk erősítésére, a különféle betegségek megelőzésére. A kínai kultúra és hagyományok legkiemelkedőbb, napjainkban is meghatározó eleme az ősi kínai gyógyászat. A „Sárga Császár” első masszázs alkalmazását leíró i.e. 3. évezredből származó dokumentuma, Huang Di összefoglaló jelegű orvosi leírása a tradicionális kínai orvoslás első írásos emlékei. Az ugyancsak i.e. 3. évezredből származó kínai füves könyvek nem csak gyógynövények leírását tartalmazták, hanem orvosi és szépségápolási tanácsokkal is szolgáltak. A hagyományos kínai medicina és a kínai balneológia a világon elsőként és hosszú időn keresztül egyedülálló módon alkalmazta a gyógynövényes fürdőket, a pao tang-ot. Az első írásos feljegyzés i.e. 1000-ből a Zhou Dinasztia idejéből származik, amely szerint a forró vízbe növényeket helyeztek. |
|
Ezen gyógynövényeket a mai hagyományos kínai balneológia is aktív módon felhasználja az egészség megőrzésére, a test és szellem táplálására, különféle betegségek megelőzésére és gyógyítására. A mai legelterjedtebb gyógynövényfürdők közel 200 féle gyógynövény felhasználásával készülnek, amely gyógynövényekből sok esetben ivókúrákat szolgáló főzetek is készülnek. Ezeket az ivókúrákat és fürdőkúrákat egyaránt szolgáló főzeteket teafürdőknek is nevezzük.